Foxi-repeta
Azaz némi infók a foxterrierekről...
Az itt található szöveg egy-egy részét kimásoltam, és az "elemzem", a saját foxink alapján. Szóval a szöveg egy része nem saját tulajdon.
A foxi apportírozó-képességét, melyet leginkább vízivadászat során lehet hasznosítani, ma sem nagyon ismerik hazánkban. Arra, hogy micsoda erő lakozik ezekben a kistestű terrierekben, jellemző, hogy vadászat során a foxi képes lefogni akár egy sebzett őzbakot is.
Valóban, ezekben a kis 8 kilót nyomó állatkákban elképesztő kitartás, és erő van. Példának okáért: Maxi imád apportozni, főképpen a teniszlabdáját hozza vissza nagy lelkesedéssel - de volt már olyan eset, hogy a közeli csalitosból egy nőstény szarvast hajtott ki az a kis vau.
A foxit erős kézben kell tartani, mert igazi terrierjellem lakozik benne. Utálja, ha megfogják, mozgásában korlátozzák. elsőkutyásoknak nemhogy nem ajánlanám, hanem tiltanám tartását, mivel kellő tapasztalat híján sok kudarc érheti a gazdát, egy életre elmehet a kutyatartástól a kedve. A nevelés csak erőszakmentesen történhet. Jelleméből adódóan problémával is járhat a foxi tartása, mivel nála lényegesen nagyobb kutyákkal, akár egy németjuhászszal is minden további nélkül szembeszáll, s ilyenkor komoly sérüléseket is szenvedhet.
Első kutyának valóban be kéne tiltatni. Az édesapám nagy kutyás, és való igaz, hogy kicsit idősebben, mint egy évesen vette, de mégis elképesztően mozgékony. És való igaz az is, hogy egy németjucival is hajlamos birózni: egy Sziszi nevű németjuhász alól háromszor kellett kirángatni azt a szerencsétlen állatot. (akit érdekel, semmi baja nem lett)
Még mielőtt azonban valaki azt gondolná, hogy valami vérszomjas fenevad lakozik benne, el kell hogy áruljam, gyermekeim legkedvesebb játszótársa a foxink volt, melyet fülénél-farkánál fogva húztak-vontak, még akkor is, amikor eljárt felette az idő, s megöregedett. Ez is mutatja, milyen kiváló idegrendszerű, barátságos fajta.
Ezt a részt az is bizonyítja, hogy mikor én sétáltatom, félő, hogy a lába "kiesik" maga alól, úgy húz - persze szoktatjuk le róla!, - viszont mikor a húgom aki hét évvel fiatalabb nálam, úgy megy, mint a kisangyal. Illetve a húgomat nem meri még óvatosan sem játékosan megcsócsálni, de engem bezzeg... nos, vörös kézzel megyek játék után vissza a házba. Mikor valami nem tetszik neki, kicsit ugat, hátrébblép, de senkit nem lenne képes megharapni.
Nos... ha ezt elolvastad, kivehető volt, hogy abszolút foximániás vagyok, de ez nem lényeg. Első kutyának semmiképp, de aki ért ezekhez a négylábú szeretetbombákhoz, annak bátran ajánlom!